BESZÁMOLÓ

A foglalkozás ideje: 2014. szeptember 24.

A foglalkozás helye: Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola

Megnevezése: Tantárgyfejlesztés/Tájékozódási ismeretek/ 9. alkalom

Résztvevők száma: 27

A program célja, leírása: Térképkészítés 2.

Foglalkozás folyamata:

A foglalkozáson ismertetem a gyerekekkel:

- a szintvonal kialakulásának történetét;*

- a szintvonalak kialakítását a térképen.**

*Az első ismert izovonalas térképi ábrázolást a XVI. században a holland származású Pieter Bruinss készítette el a Spaarne folyóról. Az izovonalak az azonos értékű pontokat összekötő görbéket jelentik. Ha ezeket víz alatti mélységek ábrázolására használjuk, izobátoknak, tengerszint feletti magasságok esetén izohipszáknak, összefoglalva pedig szintvonalaknak nevezzük őket. Az első szárazföldi szintvonalas térkép 1791-ben jelent meg Franciaországban, Du Carla ötlete alapján Dupain-Triel készítette. A szintvonalas térképek elterjedésére azonban még bő száz évig várni kellett. Ekkora váltak a geodéziai műszerek és mérési módszerek megfelelően fejletté ahhoz, hogy nagymennyiségű magassági adatot tudjanak gyorsan és gazdaságosan előállítani. A robbanásszerű áttörést a felhasználói igények lassú változása is hátráltatta. Ezen térképek fő felhasználói a katonák voltak, akik a XVIII–XIX. században nem az abszolút tengerszint feletti magasságokra, hanem a terep meredekségére, járhatóságára voltak kíváncsiak. Ezeken a térképeken lejtőcsíkozásos ábrázolást használtak. 

**A szintvonalas ábrázolás során fontos a megfelelő szintvonalköz kiválasztása. A nagy méretarányú térképeknél, pl. turistatérkép, topográfiai térkép, általában egyenközűen választjuk ki a magasságokat pl. 20 méteres szintvonalközt. A kis méretarányú térképek esetén már figyelembe kell venni a felszín magasság-gyakoriságának eloszlását. A hagyományoknak megfelelően gyakran kerek értékeket is felhasználunk, pl. 100, 250, 500 m, de a méretarány, az ábrázolás részletességének és a terület jellegének függvényében választjuk ki a többi magasság, ill. mélységvonal értéket. Azt a folyamatot, amely során kiválasztjuk a megfelelő magasságokat, vertikális generalizálásnak nevezzük. 

A horizontális generalizálás során a szintvonalak futásirányú, vagyis rajzolatának egyszerűsítése történik. 

A számítógépes térképkészítés előtti időkben a generalizálást több lépcsőben hajtották végre. Ha volt egy 1:100 000 méretarányú szintvonalas térkép, és a célméretarány 1:750 000 volt, el kellett készíteni a köztes méretarányokban is a térképeket, ugyanis egy lépésben ekkora mértékű egyszerűsítés nem kivitelezhető. Köztes méretarányokban elkészítették pl. a 1:200 000-es, és 1:500 000-es térképet is. Ez rengeteg emberi munkát igényelt. Azonban mára lehetővé vált ezeket a lépcsőket kihagyni, felgyorsítani a folyamatot. Mindezt az automatizálási algoritmusok teszik lehetővé.