BESZÁMOLÓ

A foglalkozás ideje: 2014. május 28.

A foglalkozás helye: Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola

Megnevezése: Tantárgyfejlesztés /Tájékozódási ismeretek/ 1. alkalom

Résztvevők száma: 27

A program célja, leírása: Tájékozódás.

Foglalkozás folyamata:

A mai foglalkozáson ismertettem a gyerekekkel:

- térkép és iránytű használata nélkül is lehet tájékozódni az égitestek segítségével;*

- Göncöl legendáját.**

*Iránytű nincs mindig nálunk. Nincs is rá szükség, hiszen nélküle is tudunk tájékozódni, ha ismerjük a világtájakkal összefüggő természeti jelenségeket. Legfőbb segítőnk az égitestek. A Nap kelet felől kel fel, a napi útja legmagasabb pontján déli irányban van, azaz ott delel, és nyugat felé nyugszik le. Éjszaka az égbolt legfényesebb csillaga, a Sarkcsillag mutatja az éjszaki irányt. A tájékozódásban az élőlények is segítségünkre lehetnek. Egyesek a meleget kedvelik, mások nedves, hűvös környezetet igényelnek. Ezért próbálnak minél kedvezőbb élőhelyet vagy testhelyzetet találni.

Ki tolja szekerünket? Göncölről való mesét elmondtam a gyerekeknek.

**„Szekeremnek van kereke /négy,/de te azzal sehová se /mégy/. Én se ültem rajta soha / még,/messze van az ide, mint /az ég”. A versike a Nagy Göncölről szól, amelynek hét fényes csillagát minden derült éjszakán láthatod az égen. Neve a magyar mondavilágból származik. Más országokban a Nagy Medve csillagkép részeként ismerik. Göncöl csodatevő táltos volt, aki értette az állatok beszédét, ismerte a füvek erejét. Mindig segített a rászorulóknak, sok beteget meggyógyított. Egyszer azonban, amikor szekerén utazott, eltörött a szekere rúdja. Hiába kérte, senki sem segített neki. Ezért Göncöl megharagudott az emberekre, lovai közé csapott, és felröpült az égre. Azóta is ott jár körbe a Sarkcsillag körül törött rúdú szekerén.