A foglalkozás ideje:               

A foglalkozás helye:              Vörösmarty Mihály Általános Iskola

Megnevezése:                       Heti foglalkozások /Szövés/ 8. alkalom

Résztvevők száma:                27fő

A program célja, leírása: A textilipar kialakulása

Foglalkozás folyamata:

A textilipar az egyik legrégebbi, legnagyobb hagyományokkal rendelkező ipari ágazat. Azoknak a szakterületeknek a gyűjtőneve, amelyek szálasanyagokból fonalakat és/vagy különböző eljárások alkalmazásával lapszerű termékeket – szakszóval: kelméket – állítanak elő. Ily módon a textilipar magában foglalja a fonal- és cérnagyártást, a szövetek, a kötött kelmék és kötöttáruk, az egyéb kelmeképző eljárásokkal (pl. csipkekészítés, nemezkészítés, tűzés) előállított termékek készítését, ezek színezését és kikészítését, valamint a nem ruházati célra készült konfekcionált (kész állapotra hozott) textiltermékek (pl. textilanyagból készült zsákok, kötelek, zsinórok, csomózott hálók stb.) előállítását.

A statisztikai besorolás szerint nem tartozik a textiliparhoz a textilanyagokból készült ruhák gyártása – ez más statisztikai kategória. A "textil" elnevezés a latin textus szóból ered, amelynek egyik jelentése szövet.

Nyersanyagok

Gyapot, juta, a manilakender, az agávé szolgáltatta a fonáshoz a szálakat, Európa és a Földközi-tenger ősi népei a lent dolgozták fel. Az első ránk maradt gyapjúszövet-maradványok Kis-Ázsiából, az i. e. 7. századból származnak. A selyemről biztosan tudjuk, hogy Kínából származik.  A fonás a fonalgyártás hagyományos és legrégibb művelete, már a kőkorszakban (i. e. 5000–2000 is ismerték). A szövés több ezer évvel megelőzhette a fonást, mert a természetben előforduló háncsok, indák már ebben az eredeti alakjukban is alkalmasak szövetszerű termékek előállítására.  A fonat a szövettel szemben csak egy fonalrendszerből: hosszanti fonalakból áll, amelyeket egymással kereszteznek. A kötés sokkal fiatalabb találmány, mint a szövés.